A világ elvárja, hogy holnap is olyan legyél, mint tegnap voltál – mondja Füst Milán. De nem csak a világ elvárásainak kell megfelelni, hanem mindenekelőtt, saját magunknak. Ha békében vagyunk saját magunkkal, akkor tudunk a környezetünkkel is harmóniában élni. Mindenki életében jönnek kellemetlenségek, nehézségek vagy akár súlyos problémák, de tudnunk kell kezelni a nehézségeket, harcolni a mindennapi gondok ellen és sokszor szükséges elterelni a figyelmünket azokról a dolgokról, amin változtatni nem tudunk.
Tarpai Gáborné felvette a küzdelmet a nehézségekkel, és a kézügyességét használva tereli figyelmét daganatos betegségéről, mert elhatározta, hogy ő bizony nem adja meg magát, harcol és közben örömét is leli mindabban, amit csinál.
Ezen a gyönyörű, téli napon, amelyen a Csaholci ház felé sétálok, még a ragyogó napsütés is azt sugallja, hogy „mindig van remény, hisz eső után is van napsütés, és a legsötétebb éj után is újra felkel a nap, a zord tél után pedig újra jön a derűs tavasz!” De hinni, bízni és küzdeni kell! A kiskertben a kikelet hírnökei kacsingatnak, bújnak a tavaszi virágok a földből, rügyeznek a fák, bár még messze van a nyárelő, a tavasz hangulatától máris jobb kedvvel, megújult lendülettel harcolunk és bízunk a boldog jövőben.
Ahogy a kis szobába belépve körülnézek, világos számomra, hogy a kalotaszegi vagdalásos kézimunka a szenvedélye a 65 éves asszonynak. A tv asztalon mutatós kivarrott terítő, a kis asztalon cérna, kisolló, és mellette az éppen készülő asztalterítő, hímzőkeretbe fogva. Az ágy szélén előkészítve a számtalan, tökéletesen kivarrott terítő és drapéria, ami elismeréssel tölt el. Elismerés, hogy a komoly betegségtől szenvedő asszony, minden fájdalma, és mozgáskorlátozottsága ellenére ilyen erős akarattal és intenzitással dolgozik nap, mint nap.
– A családnak varrok inkább, meg néha ajándékba is adok a kezelőorvosomnak, ismerősöknek – mondja, miközben nézegetem a rengeteg gyönyörűséges darabot, ami egy kisebb falunak is elég lenne ajándékba. Éva néni régen sokat kötött, horgolt, keresztszemest hímezett, de mindig sóvárogva nézte az ismerőseinél az ilyen jellegű hímzett terítőket, és elhatározta, hogy ezt is megtanulja. Egy kalotaszegi hímzésben jártas falubelitől tanulta meg az alapokat
– Kértem, adjon egy terítőt, amit vissza tudok bontani, és ahogy bontottam úgy varrtam – magyarázza, hogyan sikerült elsajátítani ezt a kézügyességet és türelmet igénylő technikát.
Ez a fajta varrási mód, nagy odafigyelést igényel, elkészíteni meglehetősen bonyolult művelet, és elmagyarázni szavakkal még inkább bonyolult. Ezért Éva néni a legpraktikusabb megoldást választotta a vágottas varrás elsajátítására, gyakorlatias ember lévén, saját maga jött rá, milyen módszert kell alkalmazni, hogy igazán esztétikus darabokat készítsen. Mert minden egyes elkészített darab, tökéletesen van megmunkálva. Sehol egy csomó, sehol egy szál elvétés, mind mind makulátlan munkát dicsér. Tény, hogy a legtökéletesebb gépi varrás sem pótolja a finom női kezek munkáját.
Kalotaszeg, az erdélyi tájegység, hímzésekben talán az egyik leggazdagabb vidék, nagyon sokféle hímzéstechnikát alkalmaznak, és a népviselet is a magyarság egyik legismertebb hagyományos öltözete, színgazdagságának köszönhetően. Kezdetben csak fiatal lányok, asszonyok ruháit díszítették hímzéssel, később terítőket, törlőkendőket tettek színesebbé, de ezek csak ünnepnapokon kerültek elő, féltett kincsként őrizték a hetekig készített tárgyakat. A régi motívumok nagy részét még ma is használják, bár az idő során volt, ami eltűnt és helyette újak jelentek meg, és a varrás szerelmesei között hamar elterjednek az újabbnál újabb minták és módszerek.
Az utóbbi években a divat a fehér hímzést emelte az első helyre, a szemet gyönyörködtető, csodálatos hófehér hímzésdíszekkel, semmilyen színpompa nem veheti fel a versenyt!
Az elszánt asszony is a fehér hímzést gyakorolja leginkább, változatos mintákkal és formákkal. Folyamatosan keresi, kutatja a legújabb sablonokat, motívumokat, és addig nem hagyja nyugodni, míg le nem varrja a megszerzett mintapéldányt. Bézs színű vászonra először felvarrja az alap mintát, szálszámolással, szembe-összeöltéssel, vagdalással kombinálva, a vagdalással kialakult lyukacsos rész is külön mintát alkot, a végeredmény pedig gyönyörűséges. Örömmel tölti el szívét mikor elkészül egy-egy darabbal, hiszen maradandót alkotni igazán felemelő érzés.
Betegsége előtt is varrogatott, de akkor csak kedvtelésből, mert mindig is szeretett ügyeskedni, és érdekelte a varrás. Műtéte után alig várta, hogy elég ereje legyen ahhoz, hogy elővegye a vásznat és elmeneküljön a gyötrő negatív gondolatok elől.
– Volt idő mikor úgy gondoltam feladom, nem harcolok tovább – gondol vissza a kritikus időszakra az életében. De a család, a gyermekek, akik vele együtt harcoltak, erőt adtak ahhoz, hogy újra küzdjön a gyilkos kór ellen. A nappalok már nem azzal telnek, hogy keresi a „miérteket”, és aggódik a jövőn.
– Bármilyen dühös és elkeseredett vagyok, leülök varrni és onnantól kezdve megszűnik körülöttem minden, elég, ha éjszaka jár az agyam – mesél saját, hatásosnak bizonyuló terápiás módszeréről.
A hímzés mellett szokott még kötögetni, és számtalan horgolt angyalkát készített ajándékba bárkinek, akinek csak megtetszett a hófehér dekoráció. Amit még nagyon szeretett csinálni az a szövés, de sajnos válla korlátozott mozgása miatt, nem tudja gyakorolni ezt a kedvelt mesterséget, melyet még édesanyja tanított meg neki a gyermekei születése után. Ezért ha a gyakorlatban nem is tud aktívan részt venni, de menyének – akinek a szövés a hobbija – szívesen ad néhány jó tanácsot, és az ő munkájában gyönyörködik, mikor vágyódást érez, hogy leüljön az esztováta mellé. Szívesen adja át tudását bárkinek, aki érdeklődik a kalotaszegi hímzések iránt, és az összegyűjtött mintákat is örömest kölcsönadja a kézimunka hódolóinak. Boldog mikor örömet szerezhet másoknak az elkészült terítőkkel, és büszke mikor látja, hogy értékelik a munkáját. De a legnagyobb boldogság az, hogy a családja körében, minden nehézség ellenére, képes tartalmas életet élni!
*** 
Írta: Szilágyi Krisztina
